Kezdődik...

...a kezdeti felfordulas es izgalom utan egy eloadoban talalom magam. Egy ficko beszel a kurzusokrol, a sulirol, lehetosegekrol, elvarasokrol, a tanevrol es valoszinuleg olyan dolgokrol is, amiket nem ertettem :) Aztan felkonferalja a kovetkezo eloadot, aki a "Jo prezentacio" rejtelmeibe fog minket bevezetni...es belep egy szorakozott kinezetu fazon, sporttaskaval az egyik kezeben, bukosisakkal a masikban, turaszandal es lyukas zokni, a nadrag egyik szara begyurve a zokniba, rajzfilmfiguras nyakkendo, borzas haj. Az eloadas remes volt, irasvetitore pakolt fel nehany jegyzetet, nemelyik olvashatatlan volt, nemelyikre nem hagyott idot elolvasni, a kivetitonek beszelt, motyogott, szemelyes kontakt nulla...stb. stb. Egyszercsak megszolal a telefonja. Es felveszi!! Na, en magamban el vagyok kepedve. Remeltem, hogy ez csak vicc, de mar 15 perce nyomja es az otthoni tapasztalataimbol kiindulva nem is olyan gyanus! :) ertitek!? Na meg egy ideig nyomja ezt a parodiat aztan egyszercsak felnez es abszolut komolysaggal megkerdi: Elveztetek az eloadasom? <nevetes> Haat!!! Nemannyira.... <a tanar nevet> "Oke, akkor nezzuk at, milyen hibakat kovettem el!" volt egy par :) Eszeveszett manus, nagyon jol csinalta, igazan atereztuk, milyen konnyen el lehet rontani egy prezentaciot. Kezdetnek nem volt rossz.

Az eloadasok vegen a Kurzusvezetok osszegyujtottek a csoportokat, es elvonultunk egy kulon terembe. Eleg gyorsan leesett, hogy rajtam kivul mindenki tobb egy kicsitvel, mint en, ha ertiket... ;) Persze ezt ok is eszrevettek es mint anno az oviban, mindenki tisztes tavolsagot tartott, Uristen, mi van itt??? Egy lany!!! wow! egyedul ultem le :) vicces volt, ahogy forogtak a fejek, meg a szemek, hogy minel kisebb feltunessel lessenek meg. Komolyan olyan volt, mintha egy teljesen mas bolygorol jottem volna :) En jol ereztem magam igy egyedi stilusban :) Ok meg meg voltak szeppenve :)

Gyors bemutatkozas, honnan jottel, mi a hattered, aztan elmondtak a heti programot, meglatogattuk a tanulmanyi felelosunket, Emanuelat, aki egy olasz noci, eszeveszett olasz temperamentummal :) Ugy osztotta a fiukat, hogy azok szegenyek csak neztek, aztan felvettek a ritmust es vagy fel orat toltottunk az irodajaban. Nagyon kedves, mindig van egy jo szava, emlekszik, hogy elozoleg mirol beszeltunk, rakerdez, erdeklodik. Emellett persze kivaloan vegzi a munkajat es barmikor mehetunk hozza, barmilyen kerdessel...

Reggel kb. 10kor keltünk. Nagyjából kipakoltunk, reggeliztünk egy kis hazait, aztán értekeztünk a főbérlővel, aki mondta, hogy inkább a második szinten lévő szobát javasolja, mert az nagyobb, több szekrény van, meg amúgyis meglátjuk majd, hogy jobb lesz ott. Oké, lementünk, megnéztük és rájöttünk, hogy tényleg jobb lesz. Lecuccoltunk, rendet raktunk, aztán elmentünk közértbe. A környék nagyon szep. Közvetlen mögöttünk rögtön van egy park, fákkal, meg dombbal. Az utcák tiszták, rendezettek. Kb. 5perc sétára van a helyi központ ahol van 2közért, kis vendéglő, bankautomata, gyógyszertár, posta, autószerelő, szabó, kávezó. Asszem ennyi. Mindez egy parkoló körül. Két iskola van a környéken, asszem három buszmegálló és sok-sok növény, sétáló, park és játszótér. Az emberek kedvesek nagyon. Sokszor nem értettük, hogy mit mondanak pontosan, főleg az angolok, de ha visszakérdezel, nem harapják le a fejed, hanem lassabban, esetleg más szavakkal elmondják. Ők sem mindíg értenek bennünket, de eladni azért nem fognak :) Eddig egyetlen incidens volt. Pont a legelső bevásárlás alkalmával. A helyi közértbe mentünk venni kenyérfélét, meg innivalot. Amikor végeztünk a pénztárnál, elfordultunk és mögöttem valaki mondott valamit. Visszafordultam, boszorkány kinézetű nőci és látszott rajta, hogy nem valami kedves megnyilvánulásról van szó... Elmondta mégegyszer, megint nem értettem. Köbenéztem, hogy mi lehet a szitu, egy masik nőci, kedvesen mosolygot, míg a boszorkánynak 3szorosára volt dagadva a feje. Mindegy, elfordult, mi meg elmentünk. Ettől kicsit megrettentem, de aztán rájöttünk, hogy igaza volt... Itt egy pulton egymas mellett 4 pénztár van, de a pult végénél egy sorba áll be mindenki, majd ugy haladunk a pénztárak felé. Mivel nem voltak sokan aznap a közértben, nem vettük észre az 1 főből álló sort és simán beálltunk a pénztárhoz... :) nem baj, mostmár tudjuk. Azóta még soha nem volt semmi gond. Ellenkezőleg, többször is kellemes meglepetés ért bennünket. Pl. a kompon fényképeztük egymást, egyszercsak odajon egy 40körüli hapsi és felajanlja, hogy lefényképe. Tök jófej volt, kedves volt tőle... Meg hasonló apróságok, amik nem kerülnek nagy erőfeszítésbe, de jól esnek...

Reggel nehezen ébredtem, nagyon álmos voltam. Dáviddal úgy beszéltük meg, hogy Nagyszüleitől jövet, kb. 9kor jönnek értem. Utána be volt még tervezve, hogy beugrunk a sulijába elintézni valamit, hazavisszük Ádamot (egyutt voltak Bárándon), bepakoljuk a cuccait, bucsúzkodunk, aztan irány Anglia!

Utolsó simítások, apró fontos dolgok, majd lehordtam a csomagokat az előszobába. Volt konyha, gyógyszeres, fürdőszoba, ruha, ágynemű, iroda és "egyéb hasznos holmik" kupac. Végul az előszoba 70%-at a holmik leptek be. Epphogy osszepakoltam, Davidek mar meg is jottek. Ahogy meglattam, hogy nyitja a kaput, izgalmamban felkialtottam: "Itt vannak!" Villamcsapas. A levego megfagyott, az ido lelassult. Minden szazad-masodpercnek jelentossege volt. Anyaelsirta magat es lassan az en torkom is elszorult. Nem tudom pontosanle\rni, hogy milyen erzes volt. Nem tudtam, hogy azert sirok, mert elmegyek, vagy inkabb rossz volt latni, hogy nekik rossz, hogy elmegyek. Nem akartam, hogy aggodjanak, bar tudom ez egyutt jar a szeretettel... En is aggodtam. Az eszem tudja, hogy azok a dolgok akkor is megtortennek, ha nem vagyok otthon ugyanugy, mint akkor ha otthon vagyok, megis... David arca feltunik a bejarati ajto uvegablakan. Ujabb erzelmi loket, gondolatok sora... Szerelem milliomodik latasra.Rengeteg kap futott vegig az agyamon, tobbnyire atlagos etkoznapokrol, kozos szokasokrol. Es a vegen, hogy vele indulok eletem legnagyobb kalandjara! Ez hihetetlenul megnyugtatott.

Elkezdtuk kihordani a csomagokat, ugyesen bepakoltunk a kis mehecskebe /Punto :)/ es amikor minden megvolt, ott alltunk az auto mellett neman. Par masodpecig senki sem szolt. Ez tipikusan az a apillanat volt, amikor nem lehet mit mondani, senki nem tudja, mikor szolaljon meg, mit mondjon. Megsem lehet azt mondani, h "Na, gyerekek induljatok, be kell mennem, m kifut a leves." vagy "Mennem kell dolgozni.". Vegul megtortem a csendet valami ilyesmivel: "Na..... akkor....." Ennzi eleg is volt, visszajott belenk az elet. Konnyes bucsuzkodas, utolso integetes es mar gurulunk is. A fejem kiurult, a szorongas elmult. Kellemesen ringat az ut. Visszaesem a testembe. Erdekes erzes. Zsibbadok, szedulok, lebegek. Kulonos, hogy megkonnyebbultem. Mar csak az utra kellett koncentralni. Persze ez is epp eleg, de megis nyugalom toltott el.

Persze utoljara meg altunk icsit a pesti dugoban, de vegul megerkeztunk Dunakaeszire... Megtomtuk Puntot, elkoszontunk mindenkitol, belottuk a GPS-t /orok hala erte Szilvi :)/ es elindultunk!

Az ut jo  volt, elveztem. Olyanok voltunk, mint a vandorok es ez izgi volt :) Sokat nevetgeltunk, filozofalgattunk, angoloztunk, tippeltunk, hogy milyen lesz, nyugtattuk magunkat, hogy jo lesz, jol dontottunk.... Tobbszor megalltunk pihenni es elvegezni amit el kell. Minden alkalommal megdobbentunk, hogy akar reggel 9 volt, akar ejjel 11, kivetel nelkul mindenki nagyon kedves es segitokesz volt.

Minden hataratlepes nagy izgalommal toltott el bennunket. Mindig figyeltuk, hogy vajon lesz-e kapu? De nem volt... :) Sehol... Egyedul a kompnal kertek el az iratainkat, de nem volt semmi, gyorsan tovabbengedtek. Huuuu!

A komp! Szombaton delben ertunk a komphoz Franciaorszagban, es kettokor indult a kovetkezo. Megvettuk a jegyet, bealltunk a sorba es vartunk. Flmet neztunk, setalgattunk, gyorsan elment az ido. Jott a komp...5szintes komp volt...elkezdtuk szamolni, hogy hany kamion jon ki belole, de 30 korul abbahagytuk a szamolast :) Aztan jott a komp belseje! Huhh, mintha egy 5*os szalloda halljaban lettunk volna. Ket szint volt berendezve az utask lefoglalasara. Volt ket etterem, kavezo, uzlet minden foldi joval, gyerekjatszohaz, mindenhol uveg, gyonyoru kilatas es persze mindenki ugy maszkalt, mintha be lenne rugva :) nem volt veszes, pedig hatalmas hullamok voltak. gyonyoru volt a tenger! olyan tiszta es eros....Kimentunk neha a farhoz nezelodni, de eszement szel volt, szoval tobbnyire csak ropke kitekinesek voltak :) vegul 5korul mar angol-foldon gurultak kerekeink. Epp rajtam volt a sor. Addigra mar eleg faradtak voltunk es persze meg voltam szeppenve a baloldali kozlekedestol. Erosen koncentraltam, ettol persze megfeszultebb lettem. Rengeteg korforgalom, el is tevedtunk... Megprobaltunk visszafordulni, akkor bentrekedtunk egy zsakutcaban, ott atadtam a volant Davidnak, ugyanis vagy 200m-t tolatni kellett egy szuk kis utcaban, kerulgetve a parkolo autokat.... hat ez mar sok volt. Vegre rakerultunk az orszagutra. Korforgalom korforgalom hatan. Azota is egyebkent a GPS csak ezt mondja: menjen 100metert, majd hajtson be a korforgalomba! Hajtson be a korforgalomba, majd hajtson ki a harmadik kijaraton! Menjen 250 metert, majd hajtson be a korforgalomba! Hajtson be a korforgalomba, majd hajtson ki a masodik kijaraton!" Persze az elso utakon meg ezt is surun hallottuk:"Forduljon vissza, ahol lehet!" :) Vegul 8elott nemsokkal megerkeztunk Milton Keynes varoskaba. A kozpontba erkeztunk. Olyan volt, mint Becs belvarosa. Kis pici utcak, picike boltocskakkal, szepen, izlesesen kivilagitva. Tisztasag, nyugalom, csend es beke. Azota tudjuk, hogy itt este mar kihaltak az utcak. 6 korul mindenki begubodzik meleg kis kuckojaba. Kb. 8kor ertunka szallasra. Becsongetunk, semmi. Nezunk mindenhova, hogy mi van, semmi. Megint csengetunk, semmi. Varunk, hideg van, megfagyunk. Faradtak voltunk es elesettek. Egyikunk sem mondta, de azota megbeszeltuk, hogy piszok erzes volt. Megerkezni valahova, faradtan, tudatlanul, minden mas, semmiben sem vagy biztos, es tudod, hogy jobb, ha hozzaszoksz, mert egy ideig ez kell, hogy az otthonod legyen! Vegul egy kis vigyorgos figura kinyitja az ajtot. Mond valamit, de nem sokat ertunk belole... annyit csak, hogy a szomszedhoz csongessunk be. Becsongetunk. Egy kedves angol noci nyit ajtot. O Sarah. O is mosolyog es erthetetlenul beszel. Mindegy, megyunk utana. Visszavezet a Coopers Mews 7 szamba. Korbemutogatja a hazat, kozben baratsagosan erdeklodik, majd gyorsan el is megy, mondvan biztos faradtak vagyunk, pihenjunk es ha van kerdesunk, barmikor menjunk nyugodtan. Szuper! Eddigre kiderult, hogy a kis vigyorgos srac felesegevel egyutt a lakotarsunk lesz januarig. Taiwniak, K.S. (keisz) es Haluko. Kivalasztottunk egy szobat. A legfelso szinten, lilatapetas kis kucko. Felhordtuk a csomagokat, hamar megtelt a szoba. Megegyeztunk, hogy majd masnap kipakolunk, most csak furdes, fekves. Nagyon jol aludtunk. Nem is keltunk koran.....

Okt. 21., kedd

Hugica első nagykorú névnapja :)

B O L D O G    N É V N A P O T    K Í V Á N U N K ! ! ! és jó szórakoást az ajándékodhoz ;)

Sok puszi: 

Dave&Any

Hatalmas nyüzsgés, mindenkivel mégegy utolsó találkozás. Intéznivalók tömege, kérdések hada zúg a fejemben... Hogy megyünk? Mikor indulunk? Mi lesz? Milyen lesz? Baljóslatok, riogatások.... Azt hiszitek ott kolbászból van ...?-típusú kérdések. Hogy jutok el a suliba? Milyenek lesznek a csoptsak, tanárok? Angolul beszélni??? Pfff... Mi lesz más, mi lesz ugyanolyan? Hol a posta, hogy adok fel levelet? Mit vigyek, mit fogok itthon hagyni? Lesz-e elég pénzünk? Ilyen és hasonló kérdések, közben pedig rohan az idő, én meg lobogok utána. Atyaég!!! Most akkor tényleg megyünk????? Tudom, de nem hiszem el! És eljön.....

Az utolsó nap

Reggel gyomorgörcs ráz fel álmomból. Szerencsére hugi nem ment suliba, hogy aznap még együtt lehessünk. Lemegyek a konyhába (8.30), Anya már bevásárolt (szuperanyu :))
A napot valahol magamon kívül töltöttem... agyrém. Kezdett leesni, hogy tényleg megyünk. Délelőtt még alamádét raktunk el, Anya rengeteget főzött. Egész nap. Fagyasztani-valót, útravalót, persze csak kedvenceket :) Hugi búcsúajándékot készített, ami nagyon jól sikerült (később erre is visszatérek)

Gyorsan elrohant a nap, már be is sötétedett.

Még utoljára elmentünk Auchanba bevásárolni minden földi jót :) Jó volt, együtt a család, úgy mint máskor. Anya összeszedetten, célirányosan korzózik a tejtermékek, tisztítószerek, felvágottak között, mi hárman pedig egymást piszkálva, gáncsolgatva totyogunk utána. Néha egy-egy küldetés, és máris mindenki szétszéled és keressük pl a zacsis instant rakottkrumplit, majd jön a következő nagy feladat: találjuk meg egymást :) Úgy mint általában...de ez most más...tudom, hogy egy ideig nem lesz ilyen. Jön a nagy felismerés: egy ilyen látszólag jelentéktelen dolog is milyen fontos tud lenni! Persze az ember már csak akkor eszmél fel, amikor már nincs, vagy tudja, hogy nem lesz. Ilyen az élet!

Este hugival aludtam, úgy, mint rég. Szoktunk ilyen együttalvós pizsipartykat szervezni és nagyon szeretem. Ez volt a legjobb, amit utolsó este tehettem. Megbeszéltük, hogy nem kell aggódni...Mondta, hogy nagy kaland, nagy lehetőseg es hogy milyen büszke ránk. Olyan okos kis húgom van! Jó volt az az este, mert nem szomorkodással telt, úgy beszélgettünk, mint máskor, teljesen hétköznapi témákról, szinte el is felejtettem, hogy mi lesz másnap. Ezúton is köszönöm, hogy ilyen higgadtan kezelted a helyzetet és bátorítottál! :*

Kedves Barátaim!

Meglepetééés!

Gondolom nem kell sokat magyáraznom ezen blog létjogosultságát...

Sok-sok dolog történik mostanában velünk és szeretném ezeket megosztani veletek. A blog neve adja magát, a cim már kevésbé. Bár, aki ismer, tudhatja, hogy ilyen bénázások a mindennapjaim velejárói :) /ha nem lenne egyértelmű, a Blog neve: Kezdődik, a Blog cime: kedodik.blog.hu :) ugye hianyzik valami...hat, ez van/ Gondoltam rá, hogy mivel javitani nem lehet, törlöm ezt a blogot és kreálok egy "tökéleteset", de végül rájöttem, hogy ez ettől a kis bénaságtól lett TÖKÉLETESEN AZ ÉN BLOGOM :)

Szóval köszöntelek Benneteket, remélem nem leszek unalmas, sok tervem van...

Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni. Egyelőre teccik, szóval az eleje biztos sűrű lesz.

Pusszantlak Titeket!

Adri

U.i.:Várom a kommenteket :)