Hatalmas nyüzsgés, mindenkivel mégegy utolsó találkozás. Intéznivalók tömege, kérdések hada zúg a fejemben... Hogy megyünk? Mikor indulunk? Mi lesz? Milyen lesz? Baljóslatok, riogatások.... Azt hiszitek ott kolbászból van ...?-típusú kérdések. Hogy jutok el a suliba? Milyenek lesznek a csoptsak, tanárok? Angolul beszélni??? Pfff... Mi lesz más, mi lesz ugyanolyan? Hol a posta, hogy adok fel levelet? Mit vigyek, mit fogok itthon hagyni? Lesz-e elég pénzünk? Ilyen és hasonló kérdések, közben pedig rohan az idő, én meg lobogok utána. Atyaég!!! Most akkor tényleg megyünk????? Tudom, de nem hiszem el! És eljön.....
Az utolsó nap
Reggel gyomorgörcs ráz fel álmomból. Szerencsére hugi nem ment suliba, hogy aznap még együtt lehessünk. Lemegyek a konyhába (8.30), Anya már bevásárolt (szuperanyu :))
A napot valahol magamon kívül töltöttem... agyrém. Kezdett leesni, hogy tényleg megyünk. Délelőtt még alamádét raktunk el, Anya rengeteget főzött. Egész nap. Fagyasztani-valót, útravalót, persze csak kedvenceket :) Hugi búcsúajándékot készített, ami nagyon jól sikerült (később erre is visszatérek)
Gyorsan elrohant a nap, már be is sötétedett.
Még utoljára elmentünk Auchanba bevásárolni minden földi jót :) Jó volt, együtt a család, úgy mint máskor. Anya összeszedetten, célirányosan korzózik a tejtermékek, tisztítószerek, felvágottak között, mi hárman pedig egymást piszkálva, gáncsolgatva totyogunk utána. Néha egy-egy küldetés, és máris mindenki szétszéled és keressük pl a zacsis instant rakottkrumplit, majd jön a következő nagy feladat: találjuk meg egymást :) Úgy mint általában...de ez most más...tudom, hogy egy ideig nem lesz ilyen. Jön a nagy felismerés: egy ilyen látszólag jelentéktelen dolog is milyen fontos tud lenni! Persze az ember már csak akkor eszmél fel, amikor már nincs, vagy tudja, hogy nem lesz. Ilyen az élet!
Este hugival aludtam, úgy, mint rég. Szoktunk ilyen együttalvós pizsipartykat szervezni és nagyon szeretem. Ez volt a legjobb, amit utolsó este tehettem. Megbeszéltük, hogy nem kell aggódni...Mondta, hogy nagy kaland, nagy lehetőseg es hogy milyen büszke ránk. Olyan okos kis húgom van! Jó volt az az este, mert nem szomorkodással telt, úgy beszélgettünk, mint máskor, teljesen hétköznapi témákról, szinte el is felejtettem, hogy mi lesz másnap. Ezúton is köszönöm, hogy ilyen higgadtan kezelted a helyzetet és bátorítottál! :*
Utolsó kommentek