Reggel nehezen ébredtem, nagyon álmos voltam. Dáviddal úgy beszéltük meg, hogy Nagyszüleitől jövet, kb. 9kor jönnek értem. Utána be volt még tervezve, hogy beugrunk a sulijába elintézni valamit, hazavisszük Ádamot (egyutt voltak Bárándon), bepakoljuk a cuccait, bucsúzkodunk, aztan irány Anglia!
Utolsó simítások, apró fontos dolgok, majd lehordtam a csomagokat az előszobába. Volt konyha, gyógyszeres, fürdőszoba, ruha, ágynemű, iroda és "egyéb hasznos holmik" kupac. Végul az előszoba 70%-at a holmik leptek be. Epphogy osszepakoltam, Davidek mar meg is jottek. Ahogy meglattam, hogy nyitja a kaput, izgalmamban felkialtottam: "Itt vannak!" Villamcsapas. A levego megfagyott, az ido lelassult. Minden szazad-masodpercnek jelentossege volt. Anyaelsirta magat es lassan az en torkom is elszorult. Nem tudom pontosanle\rni, hogy milyen erzes volt. Nem tudtam, hogy azert sirok, mert elmegyek, vagy inkabb rossz volt latni, hogy nekik rossz, hogy elmegyek. Nem akartam, hogy aggodjanak, bar tudom ez egyutt jar a szeretettel... En is aggodtam. Az eszem tudja, hogy azok a dolgok akkor is megtortennek, ha nem vagyok otthon ugyanugy, mint akkor ha otthon vagyok, megis... David arca feltunik a bejarati ajto uvegablakan. Ujabb erzelmi loket, gondolatok sora... Szerelem milliomodik latasra.Rengeteg kap futott vegig az agyamon, tobbnyire atlagos etkoznapokrol, kozos szokasokrol. Es a vegen, hogy vele indulok eletem legnagyobb kalandjara! Ez hihetetlenul megnyugtatott.
Elkezdtuk kihordani a csomagokat, ugyesen bepakoltunk a kis mehecskebe /Punto :)/ es amikor minden megvolt, ott alltunk az auto mellett neman. Par masodpecig senki sem szolt. Ez tipikusan az a apillanat volt, amikor nem lehet mit mondani, senki nem tudja, mikor szolaljon meg, mit mondjon. Megsem lehet azt mondani, h "Na, gyerekek induljatok, be kell mennem, m kifut a leves." vagy "Mennem kell dolgozni.". Vegul megtortem a csendet valami ilyesmivel: "Na..... akkor....." Ennzi eleg is volt, visszajott belenk az elet. Konnyes bucsuzkodas, utolso integetes es mar gurulunk is. A fejem kiurult, a szorongas elmult. Kellemesen ringat az ut. Visszaesem a testembe. Erdekes erzes. Zsibbadok, szedulok, lebegek. Kulonos, hogy megkonnyebbultem. Mar csak az utra kellett koncentralni. Persze ez is epp eleg, de megis nyugalom toltott el.
Persze utoljara meg altunk icsit a pesti dugoban, de vegul megerkeztunk Dunakaeszire... Megtomtuk Puntot, elkoszontunk mindenkitol, belottuk a GPS-t /orok hala erte Szilvi :)/ es elindultunk!
Az ut jo volt, elveztem. Olyanok voltunk, mint a vandorok es ez izgi volt :) Sokat nevetgeltunk, filozofalgattunk, angoloztunk, tippeltunk, hogy milyen lesz, nyugtattuk magunkat, hogy jo lesz, jol dontottunk.... Tobbszor megalltunk pihenni es elvegezni amit el kell. Minden alkalommal megdobbentunk, hogy akar reggel 9 volt, akar ejjel 11, kivetel nelkul mindenki nagyon kedves es segitokesz volt.
Minden hataratlepes nagy izgalommal toltott el bennunket. Mindig figyeltuk, hogy vajon lesz-e kapu? De nem volt... :) Sehol... Egyedul a kompnal kertek el az iratainkat, de nem volt semmi, gyorsan tovabbengedtek. Huuuu!
A komp! Szombaton delben ertunk a komphoz Franciaorszagban, es kettokor indult a kovetkezo. Megvettuk a jegyet, bealltunk a sorba es vartunk. Flmet neztunk, setalgattunk, gyorsan elment az ido. Jott a komp...5szintes komp volt...elkezdtuk szamolni, hogy hany kamion jon ki belole, de 30 korul abbahagytuk a szamolast :) Aztan jott a komp belseje! Huhh, mintha egy 5*os szalloda halljaban lettunk volna. Ket szint volt berendezve az utask lefoglalasara. Volt ket etterem, kavezo, uzlet minden foldi joval, gyerekjatszohaz, mindenhol uveg, gyonyoru kilatas es persze mindenki ugy maszkalt, mintha be lenne rugva :) nem volt veszes, pedig hatalmas hullamok voltak. gyonyoru volt a tenger! olyan tiszta es eros....Kimentunk neha a farhoz nezelodni, de eszement szel volt, szoval tobbnyire csak ropke kitekinesek voltak :) vegul 5korul mar angol-foldon gurultak kerekeink. Epp rajtam volt a sor. Addigra mar eleg faradtak voltunk es persze meg voltam szeppenve a baloldali kozlekedestol. Erosen koncentraltam, ettol persze megfeszultebb lettem. Rengeteg korforgalom, el is tevedtunk... Megprobaltunk visszafordulni, akkor bentrekedtunk egy zsakutcaban, ott atadtam a volant Davidnak, ugyanis vagy 200m-t tolatni kellett egy szuk kis utcaban, kerulgetve a parkolo autokat.... hat ez mar sok volt. Vegre rakerultunk az orszagutra. Korforgalom korforgalom hatan. Azota is egyebkent a GPS csak ezt mondja: menjen 100metert, majd hajtson be a korforgalomba! Hajtson be a korforgalomba, majd hajtson ki a harmadik kijaraton! Menjen 250 metert, majd hajtson be a korforgalomba! Hajtson be a korforgalomba, majd hajtson ki a masodik kijaraton!" Persze az elso utakon meg ezt is surun hallottuk:"Forduljon vissza, ahol lehet!" :) Vegul 8elott nemsokkal megerkeztunk Milton Keynes varoskaba. A kozpontba erkeztunk. Olyan volt, mint Becs belvarosa. Kis pici utcak, picike boltocskakkal, szepen, izlesesen kivilagitva. Tisztasag, nyugalom, csend es beke. Azota tudjuk, hogy itt este mar kihaltak az utcak. 6 korul mindenki begubodzik meleg kis kuckojaba. Kb. 8kor ertunka szallasra. Becsongetunk, semmi. Nezunk mindenhova, hogy mi van, semmi. Megint csengetunk, semmi. Varunk, hideg van, megfagyunk. Faradtak voltunk es elesettek. Egyikunk sem mondta, de azota megbeszeltuk, hogy piszok erzes volt. Megerkezni valahova, faradtan, tudatlanul, minden mas, semmiben sem vagy biztos, es tudod, hogy jobb, ha hozzaszoksz, mert egy ideig ez kell, hogy az otthonod legyen! Vegul egy kis vigyorgos figura kinyitja az ajtot. Mond valamit, de nem sokat ertunk belole... annyit csak, hogy a szomszedhoz csongessunk be. Becsongetunk. Egy kedves angol noci nyit ajtot. O Sarah. O is mosolyog es erthetetlenul beszel. Mindegy, megyunk utana. Visszavezet a Coopers Mews 7 szamba. Korbemutogatja a hazat, kozben baratsagosan erdeklodik, majd gyorsan el is megy, mondvan biztos faradtak vagyunk, pihenjunk es ha van kerdesunk, barmikor menjunk nyugodtan. Szuper! Eddigre kiderult, hogy a kis vigyorgos srac felesegevel egyutt a lakotarsunk lesz januarig. Taiwniak, K.S. (keisz) es Haluko. Kivalasztottunk egy szobat. A legfelso szinten, lilatapetas kis kucko. Felhordtuk a csomagokat, hamar megtelt a szoba. Megegyeztunk, hogy majd masnap kipakolunk, most csak furdes, fekves. Nagyon jol aludtunk. Nem is keltunk koran.....
Utolsó kommentek